14. fejezet
Beosztások és az első éjszaka

A kis csapat pontban tizenegykor érkezett meg a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola biztonságot nyújtó falai közé. Piton egy gyors lejelentkezés után megmutatta gyerekeinek az iskola egy-két érdekesebb helyét. Ezalatt Harryék berendezkedtek a szobáikban és csak arra vártak, hogy megérkezzen a Roxfort Expressz, és csatlakozhassanak társaikhoz. A vonat szokásához híven csak késő délután futott be fáradt gyerekek százait hozva.

A trió az ablakból nézte a közeledő fiákerek tisztuló alakját, és elérkezettnek érezték az időt, hogy csatlakozzanak az újonnan jöttekhez. Lent az előcsarnokban már nagy volt a zsivaj, mikor újra találkoztak Alexékkel. Immáron mind iskolai talárban feszítettek és idegesen várták, míg eljön az ő idejük. Harryék próbáltak bátorító szavakat mondani új barátaiknak, de mindez alig enyhítette félelmeiket. Mikor a tömeg betódult a nagyterembe a trió és Ginny követték társaikat. Nem sokkal később megjelent McGalagony, immáron az iskola igazgatónője, aki felvilágosította a fiatalokat és az elsősöket a hátralévő ünnepélyes megnyitó menetéről.

- Akkor mindent megértettek? Mikor szólok maguk, bevonulnak az elsősökkel, megtörténik a beosztási ceremónia, majd helyet foglalnak a házuk asztalánál. - A fiatalok biccentettek a nő felé, aki korát meghazudtoló gyorsasággal vágtatott át a nagytermen és kezdett bele az új tanév felvezetésébe.

-… Volt igazgatónk sajnálatos halála után a minisztérium engem nevezett ki az iskola igazgatói posztjára, amit fájó szívvel bár, de el kellett fogadnom. Az élet nem állhat meg, így az oktatásnak is folytatódnia kell. Viszont szükségesnek tartom a házak közti egyetértés erősítését, így különböző programok kerülnek bevezetésre. Valamint biztosra veszem, hogy mindenki hallott az elmúlt nyár történéseiről, köztük arról, hogy Perselus Piton professzort felmentették a vádak alól, így én is örömmel vettem vissza a tanárurat eddigi pozíciójába. – A teremben továbbra is csönd uralkodott, csak egy-két diák zsörtölődését lehetett hallani.

- A további tudnivalóikat majd a házvezető tanáraik, illetve prefektusaik elmondják. Most pedig következzen a szokásos beosztás, kérném az elsősöket és két új tanulónkat, hogy fáradjanak be. - Hirtelen mindenki felélénkült és az új tanulókat kezdték el fürkészni. Azok higgadtan lépkedtek a kisebb gyerekek közt egy-egy vigyort megejtve a nekik integető barátaiknak. A besorolás kezdetét vette és vele együtt az ideges szorongás is.

- Amelia Castor! - Egy rövid barna hajú kislány lépett az emelvényre és fejére került a süveg. Az néhány percnyi gondolkozás után a Hugrabugba osztotta, és Amelia boldogan szaladt a helyére. Alex, mikor meghallotta a nevét görcsbe rándult a gyomra, de ennek semmi jelét nem mutatta.

- Alexandrosz Piton Montgomery! - A diákok a név hallatára felkapták a fejüket és keresték az említettet a gyerekek közt, ám mikor meglátták, hogy a legidősebb fiú lassan elindul a pódium felé még a tanárok is előrébb dőltek a székeiken. Alex leült a székre és a fejére került a süveg.

- Nézzünk csak oda, egy Piton! Pedig már azt hittem sohasem fogok találkozni még eggyel! Nézzük csak hova kéne, hogy tegyelek? Apja fia ahhoz semmi kétség sem fér, de az anyja vére, ami itt igazán révbe ér. Ravasznak ravasz és okos is. Barátaihoz hű és bátor! Mégis mit kezdjek veled te gyerek? Tudom már, Griffendél! - A meglepetéstől hogy egy Piton nem a Mardekárba került olyan hangzavar támadt, hogy még a mellettük ülő szavát is alig lehetett érteni.

De mikor Harryék hangos tapsolásba és fütyülésbe kezdtek a többiek is követték példájukat, így Alex könnyen megtalálta a helyét barátai mellett. Az apja, bár kicsit bánta, hogy fia oda került, annál nagyobb volt a megkönnyebbülése. Hiszen itt nem lesz olyan nehéz helyzete, mert barátai megvédik. Annál jobban aggódott lánya miatt, akiről messzire lesütött, hogy egyre idegesebb. A beosztás folytatódott, és nem sokkal később elérkezett Eileen ideje is.

- Eileen Piton Montgomery! - szólt az igazgatónő és a lány rezzenéstelen arccal indult el a szék felé. Járása olyan magabiztos és elegáns volt, hogy néhányan még a székükről is ledőltek, annyira látni akarták a fiatal lányt.

Akik hátrébb ültek és nem nézhették meg maguknak az arcát, rögtön megjegyzéseket tettek, mint például „ha olyan csúf, mint az apja akkor nem is kell dementoroknak őrizni az Azkabant” persze mindez főként a Mardekár asztalától jött. Professzoruk már nem bírt olyan nagy hírnévvel a halálfaló csemeték körében. De tény, hogy elég volt egy pillantása és a zajongás azonnal megszűnt. Eileen helyet foglalt és várta az ítéletet.

- Nem is egy, hanem rögtön kettő! Még is hol voltatok eddig gyermekeim? Piton vagy nagyon gyors volt, vagy előlem rejtegetett benneteket! Látom, te is rá hasonlítasz de, csak a jó tulajdonságai erősítenek téged. Magabiztosság, bizonyítási vágy, ész, ravaszság, nyugalom. Persze ott a bátorság és a hűség is! Szerintem a te helyed mégis csak az ő háza lesz. Mardekár!

A lány ránézett testvérére, barátaira és kicsit elmosolyodott. Azok már meg sem lepődtek ezen, hiszen mindegyikük tudta, hogy a lány száz százalékig biztos, hogy a Mardekárba kerül. De így is hatalmas tapsot kapott Harryéktől, akikhez csatlakozott a többi asztal beleértve a zöldek asztalát is. Eileen leült az asztal szélén lévő üres helyre és fogadott egy-két köszönést, de a bántó megjegyzéseket elengedte füle mellett.

A vacsora megkezdődött, látszólag mindenki szépen nyugalomban evett, de a látszat néha csal. Eileen asztalánál a lány folyamatos beszólások és megjegyzések célpontjává vált. „nyamvadt kis korcs” „kotródjál vissza, ahonnan jöttél!” „apáddal és az egész mocskos családoddal együtt ti is Potter sorsára fogtok jutni” erre már ő sem bírta ki beszólás nélkül.

- De jó lesz nekem akkor – merengett el révetegen. – Persze ti akkor már három méterrel a föld alatt pihentek, vagy egy exkluzív nyaralást kaptok egy csendes kis szobában az Azkaban nevű szállodában. - húzta föl gúnyosan az egyik szemöldökét a lány. Az érintettek majd szétrobbantak a dühtől és már tervezgették a bosszút.

- Csak akkor ilyen nagy a szád kislány, ha apuci vagy a barátaid jelen vannak. Pálca nélkül pedig csak egy hitvány féreg vagy - morogta neki egy idősebb fiú az asztal túloldaláról.

- A férgekről beszélhetnénk még, ugyan is itt elég sok van belőlük. - Erre már a mellette ülő srác is elmosolyodott, amit Eileen észre is vett.

- Te meg min mulatsz ilyen jól, ha szabad megkérdeznem?! - nézett bele a fiú szürke szemeibe, mire a könnyeden válaszolt neki. Pontosabban a fülébe súgta.

- Gratulálok neked, sikeresen elintézted magadat köztük. De nem aggódj, nem hagyom, hogy bajod essen. - Aztán elhajolt a lánytól és tovább folytatta. – Draco Malfoy vagyok - nyújtott kezet a lánynak, aki elfogadta azt, hiszen már tudta, bízhat a fiúban, de a szerepét folytatta.

- Malfoy, úgy hallottam, hogy a te apád is Voldemort csürhéjéhez tartozik - vágott egy érdekes fintort, mert a fiú összerezzent a név hallatán. Közben egy másik fiú is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- Hú, kislány, te nem vagy semmi. Jól felidegesítetted a többieket. Amúgy Blaise Zambini vagyok szolgálatodra. - csókolt kezet a lánynak. Ezt viszont Piton vette észre a tanári asztaltól és beindultak az elveszettnek hitt apai ösztönei, miszerint a következő alkalommal kitekeri Zambini nyakát.

- Köszi, de amúgy is észrevettem és ez volt a szándékom. Nem azért akartam ide jönni, hogy néhány bazári majom kikészítsen. Inkább én készítem ki őket - nézett a két fiúra. – Figyeljétek! - kacsintott a mellette ülő két srácra. Kezeit az asztalra tette és ujjaival kis köröket irt a levegőbe. Aztán, mint aki jól végezte dolgát tovább evett. A fiúk csak néztek egymásra, és nem értették a helyzetet. De mikor vége lett a vacsorának és az a fiú aki pár perccel ezelőtt még őt és családját ócsárolta, fölállt a helyéről hatalmas hangorkán tört ki az asztal körül.

A srác vöröslő fejjel próbálta eltakarni szívecskés alsónadrágját, mert az egyenruhája hirtelen a földön landolt. De a műveletet az is nehezítette, hogy elesett saját ruhadarabjában és most szégyenszemre ott pucsított több száz iskolatársa előtt. Eileen csak annyit mondott.

- De szép is az élet. - Azzal otthagyta két új barátját, akik hitetlenkedve nézték a földön csúszó társukat. A lány közben odament barátaihoz és Alexhez, aki rosszalló pillantásokat küldött felé.

- Nagyon remélem, hogy ebben nincs benne a kezed hugi! Nem hiányzik, hogy az első nap megnyuvasszanak a társaid - dorgálta meg a bátyja.

- Miért a te módszered jobb lett volna? Ököllel nekik menni mikor egész idő alatt arról fecserésznek, miként nyírnak ki engem és az egész családomat! Mondhatom nagyon szép köszöntés. - Nagy levegőt vett. Apja ekkor ért oda hozzájuk és kérdőn nézett rájuk.

- Valami gond volt az asztalnál? Láttam, hogy egész végig szekáltak. Ha gondolod, megbeszélem az igazgatónővel, hogy velem lakhass, és ne kelljen velük lenned.

- Semmi gond, már megoldottam és két gáláns lovagom is akadt úgyhogy… - ekkor Piton elordította magát.

- Malfoy, Zambini hozzám! - A két említett gyorsan odaszaladt a tanárhoz és aggódva figyelték, mit akar tőlük a férfi.

- Bizonyára már ismerik a lányomat! Éppen vele lenne egy kis probléma, ugyanis a kisasszony makacs, mint az öszvér… - erre a lány kiöltötte nyelvét és utálkozva nézett apjára. – A lényeg, hogy ott akar maradni a Mardekár klubhelységében. De szerintem ez a jelen pillanatban egyenlő az öngyilkossággal. Mivel magukban megbízom annyira, hogy nem vágják át a torkát az éjszaka folyamán, kijelölök maguknak egy külön lakosztályt. Draco és Blaise egy szobában a mellettetek lévőben pedig Eileen lesz. - A két fiú hangja leginkább hápogáshoz hasonlított, de beleegyeztek és már indultak is a klubhelység felé.

- Még valami Zambini, ha még egyszer meglátom, hogy akár csak egy ujjal is hozzáér a lányomhoz, a cruciatus semmi lesz ahhoz képest, amit én teszek magával! - Lassan mindenki elillant a nagyteremből és nyugovóra tért. Alex immáron Ronékkal egy szobában, míg húga elég bizarr helyzetben két sráccal osztozott egy helyiségen.

- Ilyen nincs, mégis mit vár ettől az apám?! Azt hiszi jobb lesz a helyzet! Tök jó, ez után nem csak egy „áruló” kölyke leszek, hanem már ribanc is! - dühösen vágta le magát a fotelre. A fiúk követték és helyet foglaltak kétoldalt a karfán.

- Tudod szerintem csak félt és… - kezdte Blaise de Draco közbevágott.

- Piton ideges, mert retteg, hogy a kislányát kinyírják a csúnya háztársai. Ennyi az egész. Ja és bennünk bízik, mert tudja, hogy nem lennénk olyan hülyék, hogy ekkora bakit elkövessünk.

- Oké fiúk, ha már így egymásra vagyunk utalva, szeretnék leszögezni egy-két szabályt! Először is kopogás nélkül nem nyitogatunk a másikra, mert a végén úgy jártok, mint az a barom az ebédlőben. - A srácok bólogattak.

- De ez visszafelé is igaz! Ja és nem járkálhatnak fel hozzád férfiak, mert ha történik valami veled... nos apuci iszonyat mérges lesz, és minket fog kinyírni, ami nem túl kellemes - fűzte hozzá a szőke.

- Akkor be kell érnem veletek - nézett végig kacéran a lány a fiúkon mire azok egy pillanat alatt felugrottak a helyükről és riadt őzike szemekkel meredtek az immár boldogan nevetgélő lányra. – Ez nagyon komoly… és ti… ti még be is… be is vettétek! Ez őrület!

- Ha-ha-ha, most már itt az ideje aludni menni, holnap ugyan még nincs suli de, azért szerintem fárasztó napunk lesz - kommentálta Draco.

- Rendben akkor jó éj nektek - mondta a lány és beszaladt a szobájába. A két srác megkönnyebbülten rogyott le az ágyra és kezdtek érdekes beszélgetésbe.

- Blaise ugye tudod, hogy ezért ki leszünk átkozva nem csak a suliban, hanem otthon is?

- Igen tisztában vagyok vele, de nem izgat. A szüleim még nem tudják, de suli után meglógok. Egyáltalán nincs kedvem ártatlanokat gyilkolászni, haver.

- Szívemből szóltál, de nem kell menekülnünk, van egy másik kiút is.

- Draco ha most arra célzol, hogy álljunk Potter mellé akkor ez nekem még túl korai. Nem azt mondom, hogy gyáván megfutamodom, de a szüleimet sem szeretném legyilkoltatni.

- Ezen még lesz időnk gondolkozni. Most már tényleg aludjunk. Jó éjt Blaise!

- Jó éjt Draco! Draco?

- Mi van?

- Szerinted a kiscsaj alszik már?!

- Nem tudom de, ha bármit forgatsz a fejedben nem Piton fog kinyírni, hanem én foglak kiherélni értve vagyok!? - A válasz csak egy, aha volt. Többet nem szóltak egymáshoz az éjszaka folyamán. Ez alatt Eileen magába roskadva ült a szobájában, tudta, nehéz lesz, de ennyire rosszra, mégsem gondolt.

Lassan és némán kezdtek el potyogni a könnyei, ahogy ott ült a sötét szobában, majd egyet gondolva felkelt és kiszökött a lakosztály ajtaján egyenesen a folyosó felé. Ez alatt Piton professzor nyugtalanul forgolódott az ágyában és egyre csak azon tört a fejét, hogyan óvhatná meg gyermekeit - jelen helyzetben lányát - a bajtól.

Egyszer csak kopogtatást hallott az ajtaján. Furcsállta a késői időpontot mivel hozzá nem nagyon jártak vendégek. Lassan fölkelt és az ajtóhoz sétált. Mikor kinyitotta egy vörös szemű kócos lánnyal találta szembe magát, aki hihetetlen gyorsasággal vetette magát apja karjaiba.

- Apa! - ölelte át szorosan a férfit, aki szinte meg se bírt mozdulni.

- Eileen valami baj van? A többiek bántottak vagy esetleg Dracoék tettek valamit? - kérdezte idegesen a lány szemébe nézve.

- Nem, nem bántottak csak… csak annyira nehéz! Nem gondoltam volna, hogy ennyire pokoli lesz! Még csak nem is ismernek, máris elítélnek. Igaz, az ilyen aljadék barátsága nem is kéne, de akkor is! Már az első öt perc után azzal bombáztak, hogy kinyírnak az egész családommal együtt! Hát mik ezek, állatok?! - fakadt ki a lány. Apja csak némán figyelte, de belül hatalmas vihar tombolt a lelkében. Hiszen lányának részben most miatta kell szenvednie!

- Sajnálom kicsim. Ez… ez mind miattam, van. Ne haragudj! - bukott ki belőle. Leült a kanapéra és a tüzet kezdte el figyelni. Szinte észre sem vette hogy lánya leült mellé. Csak mikor az bekuporodott az ölébe figyelt fel a mocorgásra. Hihetetlen boldogság töltötte el, ahogy a lányát átölelte.

Végre igazán a sajátjának érzete és megfogadta, sohasem engedi, hogy bármi baja is essen. Hosszú idő telt el így, míg Eileen megnyugodott és elaludt apja biztonságot nyújtó karjaiban. A férfi sokáig morfondírozott még, mikor ismét kopogtattak az ajtaján. Lányát óvatosan lefektette és ajtót nyitott. Ám amit akkor látott szánalmas, de ugyanakkor vicces is volt. Egy kétségbe esett Draco jelent meg előtte kócos és elgyötört fejjel.

- Professzor úr sajnálom, én annyira de… de Eileen eltűnt. Fogalmam sincs, hol lehet. Már mindent tűvé tettem érte. Mikor felébredtem egy órája, gondoltam, leellenőrzöm, hogy minden rendben van e nála és… ő nem volt ott. Nem tudom, hol van. Kérem, bocsásson meg! - mondta már szinte sírva a fiú.

Piton ekkor látta először ilyen emberinek azóta, mióta kisgyerekként utoljára vigyázott rá. Megfogta a fiú karját, és csöndre intette, majd bevezette a nappalijába. Draco szíve nagyot dobbant, mikor meglátta a kanapén kuporgó törékeny testet melyért tűvé tette az egész kastélyt.

- Hála az égnek - sóhajtott nagyot.

- Úgy két órája jött át hozzám. Eléggé megviselte a többiek kegyetlen bánásmódja. Nagy nehezen sikerült megnyugtatnom, aztán meg elaludt - mesélte Piton a fiúnak, aki még sosem látott ennyi melegséget a férfi szemében, ahogy a lányára nézett.

- Tényleg nagyon sajnálom uram. Én felelőtlen voltam, nem vigyáztam rá eléggé…

- Nem a te hibád Draco, a lányom volt elővigyázatlan. Bár nem szándékosan tette.

- Mi legyen uram, visszavigyem, vagy esetleg itt marad önnél? - kérdezte a fiú.

- Az lesz a legjobb, ha visszaviszed. Nem lenne jó, ha holnap reggel azzal indítana az egész Mardekár, hogy megfutamodott már az első nap. - A fiú csak biccentett és karjaiba vette a lányt.

Óvatosan elindult vele a szobájukba, az út közben megfigyelte a karjaiban édesen alvó angyalt. Mikor beért a lány szobájába óvatosan letette az ágyára és betakarta. Furcsa érzés futott át rajta és nem bírta visszafogni magát. Mielőtt elhagyta a lány szobáját még egy puszit nyomott annak homlokára. Az aranyosan nyöszörgött egyet, de nem ébredt fel.

- Aludj kis angyalkám. Aludj csak. - Aztán ő is nyugovóra tért. Hosszú idő óta nem aludt olyan nyugodtan, mint akkor éjjel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.